1. Elsőként fogadd el a fájdalmat, betegséget, mint a részedet. Te fájsz.
2. Köszönd meg a testednek, hogy befogadta a fájdalmat, betegséget, és kezdd el megérteni az üzenetét.
3. Tudd, hogy nincs szükséged a szenvedésre, az csupán egy kibillent állapot következménye. Minden betegség, fájdalom mögött egy idegen elme-program áll, amihez csatlakoztál, és ami szűkség-helyzetbe hozott, félelmeket generált.
4. A kibillenés a gondolataidban történt, onnan lement az érzéseid szintjére, és felbolygatta azokat, majd megjelent a fizikai testedben fájdalomként.
5. A kibillenés benned ment végbe, ezért benned is állhat helyre a rend. Ha a kibillenést helyreállítod, megszűnik a fájdalom, a betegség.
6. A kibillenést mindhárom szinten helyre kell állítanod: testi, érzelmi, gondolati szinten. Amit tápláltál, az belőled táplálkozott. Ha nem táplálod tovább, nem táplálkozik tovább belőled.
7. A betegség, a fájdalom maga a tünet, a vezérfonal, amiből kiindulhatsz. Nézd meg, mikor kezdődött (idő), és mi történt veled akkoriban, milyen eseményhez köthető. Azután nézd meg, melyik testrészedet érinti, hol jelentkezik (tér), és értsd meg az adott testrész, szerv üzenetét. Ezek a betegség, fájdalom tér-idő koordinátái, amik kiindulópontok.
8. Ha szükséged van segítségre a felfejtéshez, akkor vedd igénybe. De ne várd, hogy a segítőd helyetted oldja meg a helyzetedet, és kész válaszokat adjon. A válaszok nálad vannak, ő csak segíthet rájuk találni. Légy nyitott, és működj együtt.
9. Ha az élethelyzetet beazonosítottad, ami az időben kiváltotta a fájdalmat, betegséget, és az érintett test-rész üzenetét megfejtetted, akkor menj tovább ezeken.
10. Most vizsgáld meg, hogy az érintett élethelyzetben hogy érezted magad. Menj vissza abba az élethelyzetbe. Hagyd, hogy ezek az érzések a felszínre törjenek, és újra átéld őket (most már tudatosan). Ha kell, képzeld el, hogy egy nagy hegy tetején ülsz, és onnan nézel le az érzéseid gyors-sodrású folyójára. Merítkezz meg benne bátran, miközben ülve is maradsz a hegy tetején. Semmi bajod nem eshet. A hegy tetején ülő részed figyeli, és érzékeli a megmerítkező rész érzéseit. Hagyd megnyilvánulni őket, ne fogd vissza, hadd áradjanak, mutassák meg magukat. Ez a szembenézés a saját érzésvilágoddal az adott kérdésben. Ha minden érzelmi réteg a felszínre jött, vége a lubickolásnak, szárítkozz meg, és indulj el a hegy tetején csücsülő részed felé. Ülj le mellé, és lásd a folyót magad alatt, ami most már nélküled hömpölyög. Te kijöttél a vízből. Élvezd a felszabadult örömöt, a megkönnyebbülést. Nézz vissza a vízre most. Lásd, hogy a folyó elcsendesedett, megnyugodott, lágyan áramlik, szinte dalolva jókedvében. Ahogyan belőled eltűntek a nyomasztó érzések, úgy eltűntek a világodból is. Látni fogod a feltört érzéseid hasonlóságát a fájdalommal érintett szerv, testrész üzenetével.
11. Most nézz le az alattad elterülő ködfelhőre. Ezek gondolatfelhők. Ott vannak benne a Te gondolataid az adott élethelyzettel kapcsolatosan. Mozgékonyak, alakváltók, illékonyak. Mégis találsz bennük masszív gomolyfelhőket, szürkéket, feketéket. Ugyanúgy, mit az előbb, menj bele egyik részeddel ebbe a felhőrétegbe, ugorj fejest bele (ne félj, a mentális részed fajsúlya megfelel a gondolatokénak, nem fogsz lezuhanni:). Közben a másik részed ugyanúgy megfigyelőként ülve marad a hegy tetején, és nézi, mi zajlik alatta. Ez a tudatos figyelem. A gondolatfelhőkkel azonosuló részed most újra felidézi azokat a gondolatokat, amelyek az érintett élethelyzetedhez kapcsolódnak, amik azt kiváltották. Ezek a Te gondolataidnak tűnnek. A figyelő éned azonban érzékeli a hegy tetején, hogy ezek nem a saját gondolataid, hanem idegen elme-programok, tévhitek, amikhez csatlakoztál. Azt is érzékeli, hogy miért csatlakoztál ezekhez. Hagyd, hogy megjelenjenek a válaszok. Hagyd, hogy az időn és téren kívül röpítsen ez a tapasztalás. Számtalan korábbi élethelyzet emléke jelenhet meg, melyek erre a láncra voltak felfűzve, a közös gondolati gyökérre. Csak hagyd őket megjelenni. Ne minősítsd, csak szemléld. Mikor a puzzle összeállt, nem jön új gondolat, válasz, akkor gyere ki a felhőből, rázd meg magad, és menj vissza a hegy tetején ülő részedhez. Ülj le mellé, és élvezd a nyomasztó idegen gondolatoktól, elvárásoktól megszabadult örömöt. Érzékeld, ahogy kiürültek belőled ezek a gondolatok, ahogy otthagytad őket a nagy masszában. Nézz vissza a felhőkre, és lásd hogy kitisztultak a szürke foltok, átsüt rajtuk a fény. Ahogy belőled eltűntek a téveszmék, kibillent elme-programok, eltűntek a világodból is.
12. Most már érted, érzed, és átélted a fájdalmadat, a betegségedet és annak okát. Ahogy megengedted neki, hogy megnyilvánuljon, úgy most megengedted neki, hogy megszűnjön. Fel-oldottad. Számodra nem létezik többé. Az anyag sűrű rezgése lassabban reagál, így beletelhet egy kis időbe, míg minden testi fájdalom megszűnik, légy türelmes.
13. Most nyilvánítsd ki, hogy az életed irányítását ebben a kérdésben átadod a saját felsőbb Énednek, a Lelkednek, és ezzel visszaveszed magadhoz a hatalmat, és az irányítást az életed felett. Elfogadod az ezzel járó teljes felelősséget, és mindennapi életedben megnyilvánítod ezt a belső lélek-hangot. Elfogadod, mert tudod, hogy a Lelked vezetése összhangban lesz az univerzum rendjével, mások életét és szabadságát nem sérti. Ezzel az eredendő RENDbe visszatértél, újra EGÉSZ-séges vagy.
